TARTALOM

Főoldal
A kennelről
Kutyák
Kölykök
Fajtatörténet
Saminfo
Standard
Szőrápolás
Album
In Memoriam
Linkek

VENDÉGKÖNYV

Vendégkönyv

BELÉPÉS




webdesign: T.Rita
utolsó frissítés: 2008.03.16.

Fajtatörténet - A Samoyed eredete -


A Samoyed őshazája Szibériában található. Itt élnek a Fehér-tengertől egészen a Jenyiszej folyóig a szamojédok, melyek közeli rokonságban állnak a lappokkal, mindkét népesség része a számi népcsoportnak. A szamojédok túlnyomórészt rénszarvastenyésztésből és pásztorkodásból éltek, ezért céljaiknak megfelelően, fennmaradásuk érdekében egy olyan kutyát tenyésztettek ki, amely többféle munkakörben is foglalkoztatható. Nagy munkabírás és ellenálló képesség jellemezte ezeket a kutyákat, a kettős szőrzet, ha nem is volt olyan hosszú és pompás, mint ma jól védett a kegyetlen sarki fagyoktól. Bundája dús és lágy, mint általában valamennyi északi kutyafajtáé és mindig is volt egy nagy előnye; nem szívja magába a szagokat. Ezért engedte meg az ember a kutyának, hogy a sátrában tartózkodjék. A szamojéd törzsek életmódjukból adódóan sokat vándoroltak, magas szánokon utaztak, melyeket leginkább szelíd rénszarvasok húztak, a kutyák pedig a gyerekeknek és az időseknek szolgáltak melegítőként. Házőrző, pásztor- és vadászebről van tehát szó: ennek a kutyának egyidejűleg feltűnően magas fokú szocializációs hajlandóságot kellett tanúsítania az emberi lények iránt, mivel az ott lakó nép körében minden alkalommal örömujjongást váltott ki az idegen érkezése. A kutya tehát nem képezhetett akadályt a szamojéd és vendége közt, hanem éppenséggel ő köszöntötte elsőnek az érkezőket. Ez a hihetetlen emberszeretet a mai napig is a legjellemzőbb tulajdonsága. Őshazájában nagyon tisztelték, sőt eredeti leírások tanúsága szerint szent állatnak tartották a kutyákat, mert egyes példányok hátán és mellék krémszínű, vagy barna, néha fekete kereszt alakú elszíneződés volt látható. A Samoyed tehát igen sokoldalú, könnyűszerrel beválik tehervontatónak, szánhúzónak, de szükség esetén a felfedező kutatók szolgálatában is állhat. A második világháborút megelőző 25 évben sok felfedező próbálta meg elérni az északi és a déli sarkot. A legtöbb expedíción kutyákat használtak a szánok vontatására. Két, Nansen és F. G. Jackson által vezetett, Arktiszi és két Antarktiszi- Newness-Borchgrevink és a Shackleton féle- expedícióról kerültek vissza kutyák Norvégiába, Angliába, Új-Zélandra és Ausztráliába. Jakson szánhúzó csapatából nyolc kutya Kilburn Scott tenyészetébe került, 1899-ben. Samoyed ebek először a korai 1890-es években kerültek Angliába. Victoria királynő családja "szétszóródott egész Európában és lánya Alexandra, miután felségül ment II. Miklós cárhoz, Oroszországba került. Alexandra sokszor küldött bátyjának, a Walesi hercegnek, kutyákat ajándékba. Ezek között volt néhány Samoyed is, egyrészt a különleges külsejük miatt, másrészt reménykedtek a sikerükben a kutyakiállításokon, melykért a pár rajongott. A herceg ekkor a Brit Kennel Club elnökeként működött. 1888-ban rajzoltattak egy képet a Pen&Pencil-lel az ezüstlakodalmukra, ami egy, a Walesi herceg és hercegnő lábánál ülő Samoyed-et ábrázol. A Samoyed-es festmények most is a jelenlegi hercegnő galériájában vannak.A samoyed mint modern fajta, Angliában született Mr.Ernest Kilburn Scott tenyésztő kenneljében. Sokat dolgozott, míg kellőképp kialakította a fajtát. Royal Zoological Society tagjaként három hónapot töltött a szamojéd törzsekkel Észak-Oroszországban.Innen vitt haza ajándékul feleségének, Claranak, egy Sabarka nevű kant. Sabarka barna színű volt, fehér mintázattal a melkasán a lábán és a farkán, Arhangelszk környékéről származott, ami messze nyugaton, az Északi-Dvina folyó torkolatánál található. Kilburn-Scotték szerettek volna párt Sabarka-nak, és vásároltak egy krémszínű szukát, Whitey Petshorát, akit egy teherhajó legénységének tagja hozott magával Szibériából Londonba. Nevét tekintve valószínűleg a Petshora folyó környékéről, az Urál-hegység nyugati részéről származott. Petshorát fedeztették Sabarkával, kölykeik vegyes színűek lettek, fehérek, barnák és feketék, legjelentősebb utóduk egy Neva nevű szuka lett, aki 1891-ben született. Ch. Olaf Oussa. Az 1890-es években további kutyákat importáltak. Labourn Popham vitt be Nyugat-Szibériából egy fehér kant, akit később lefényképeztek (igen rosszul) és a képet így írták alá: Importálva 1894-ben típus amit akarok. Visszatérve Nevára, őt egy Musti nevű kannal fedeztették, aki nevével ellentétben (Musti=Fekete) hófehér volt. Ebből a párosításból 1901-ben született az első Britt Samoyed Champion: Ch. Olaf Oussa (tenyésztője Lady Sitwell volt). A Musti-Whitey Petshora alomból pedig a mai fehér Samoyedek ősei származtak. Még ebben az évben egy szuka is törzskönyvezésre került: Ch. Pearlene. Mr. Scott 1905 és 1910 között további hat championt tenyésztett és ezzel megteremtette a mai értelmezés szerinti samoyed tenyésztés alapjait. 1900-ban, mikor Kilburn-Scottnak már nyolcféle, észrevehetően különböző vonásokkal rendelkező kutyája volt, feljegyezték az első fajtastandard-et, amely összefoglalta az általuk legjobbnak tartott tulajdonságokat és elkezdtek olyan kutyákat tenyészteni, amik ehhez nagyon hasonlóak voltak. A Standard egyik megállapítása: minden szín megengedett a fehér előnyben részesítendő. Később a fekete és barna színek gyorsan eltűntek, de a legtöbb tulajdonos tudja, hogy a kutyák bundájában még ma is van egy-két fekete szőrszál. A következő gyarapodás egy nem várt helyről érkezett. 1907-ben Kilburn-Scott megtudta, hogy hogy egy Samoyed kant tartanak Ausztráliában a sydney-i állatkertben. A kutya két tigris között volt elhelyezve. Scott megvásárolta és magával vitte Angliába. Ő volt Antarctic Buck, szülei részt vettek a Newness-Borchgrevink féle antarktiszi expedícióban 1889-1900 között. Küllemét tekintve, az akkori kutyákkal összehasonlítva magas volt (53cm), ragyogó fehér bundával, és felálló fülekkel rendelkezett. Szőre ezüstös fényben pompázott, de az orra és az ajkai világosak voltak. Akkoriban megszokott volt, hogy a hófehér szőrhöz világos pigment, a krémszínű bundához sötét pigment tartozott. Az öt év alatt, amit még a továbbiakban élt, új és végleges otthonában, egy sor kitűnő és a fajta továbbtenyésztésére alkalmas szerfelett tipikus alom atyjaként szerepelt. Kölykeinek anyja egy Kviklene nevű szuka volt.1910-ben importáltak egy Ayesha nevű szukát Oroszországból Angliába. Ő az egyik ősanyja a mostani kutyáknak, lányán Ch. Nadán keresztül. Amerikába az első hivatalosan regisztrált samoyedet Montyglyon hercegnő vitte. Ch. Russo Moustan of Argentan 1902-ben született Szentpéterváron a cári család tenyészetében s a Miklós cár által ajándékozott kutya hamar felkeltette az amerikai tenyésztők figyelmét is. A történelmi események alakulása folytán szomorú tény, hogy az anyaországban a fajta - a bolsevikok uralomra jutása, és a cári család tagjainak kivégzése után - gyakorlatilag felszámolódott, legalábbis a regisztrált fajtatiszta samoyed állomány tekintetében. Hazánkba az első samoyed, Donna Seraphina Anatina (MET. SAM. 1) 1987-ben érkezett az azóta már nem létező de akkoriban világhírű Svéd Explorer’s kennel leszármazottjaként. "Sally" meghatározó alakja lett a hazai samoyed állománynak. A North’s Star kennelből, "Sally" utódaiként, számos champion kutya került a hazai és a környező országok tenyésztőihez. A Samoyed kutya ahhoz szokott hozzá, hogy a beláthatatlan síkságokon töltse életét, ezért sok szabad térre van szüksége, hogy kitombolhassa roppant energiáit és szerfelett nagy mozgásigényét, ám ugyanakkor állandó, szoros kapcsolatot igényel az emberrel is. A samoyed eb örömest és hatalmas hangerővel csahol: az ugatás a legfőbb kifejező eszközei közé tartozik, ezzel közli az örömét is vagy valamilyen aggasztó körülmény jelenlétét. Lelki egyensúlyának feltétele az is, hogy meglelje pontos helyét úgy az emberfalkában, mint a többi kutyatárs között. Az engedelmesség nem tartozik a fő erényei közé. Mivel nagyon magabiztos állat, ha éppen akkor hívjuk, amikor valamilyen különlegesen izgalmas szagnyomot szimatol, vagy fontos "ugathatnékja" van, fittyet hány a szólítgatásunkra és zavartalanul folytatja foglalatosságát. Bizalmát úgy szerezhetjük meg legjobban, ha állandóan figyelmesnek, ragaszkodónak, de egyszersmind tekintélyesnek és erélyesnek mutatkozunk iránta. Jó, ha arra neveljük, hogy a békés együttélést tekintse fő céljának a vezetésünk alatt. Hogy nevelésünk eredményes legyen, nem szabad szélsőségesen tekintélyelvi módszerekhez folyamodnunk, testi fenyítést sohase alkalmazzunk. Történelmi fejlődése azért nagy fontosságú, mert a samoyed kutya újabban igen előkelő helyet foglal el az emberek világában. Ma már nagy elégedettséggel él együtt olyan emberekkel - és elégedettségük kölcsönös -, akik merőben mások, mint azok, akik a fajtát sok-sok évszázaddal ezelőtt kitenyésztették. A környezeti feltételek is jócskán megváltoztak, amióta túlnyomórészt mérsékelt éghajlatú vidékek lakója lett. Gyakorta szabad bejárást élvez lakásokba, hengergőzhet akár a legkényelmesebb heverőn is, hiszen mindig kölcsönösen szoros kapcsolatban állt az emberekkel az őshazájában is. Régen hozzászokott a lakásban (sátorban) való tartózkodáshoz és nagyon jól érzi magát az emberi lakóhely falai közt. Az emberfalkában való jelenlétet szerfelett kellemesnek találja. Legalábbis úgy tetszik, hogy amikor személyes kapcsolatba kerül a családtagokkal, nagy kedve telik jellemük kiismerésében. Szinte eljátszik a gyengéikkel, hízelgéssel megkaparintja mindenkiktől azt, amit csak akar. Leginkább a gyerekek játszópajtásaként érvényesülnek jó tulajdonságai, példátlan béketűréssel viseli el, bárhogy tépjék, gyömöszöljék. A Samoyed alkalmas mentőkutyának, mivel kitűnő a szaglása nyomolvasásra, nyomkeresésére is betanítható. Nagy kedvvel és lelkesen agilityzik, de szánhúzókutyaként leginkább elemében.



Tunguska Samoyed Kennel
Érd
Tel: 06-20-548-86-52
e-mail: tunguska@t-online.hu


Copyright © 2011 Tunguska